Tőlem távol áll, hogy a blogban tegyek fel olyan kérdést, amire szívesebben keresnék választ a személyes beszélgetés alatt. Már csak azért is, mert, látható a másik fél, - vagy többiek - gyors reagálása. Ezt a fajta kommunikációt elsődlegesnek tartom. Azért megpróbálkozom, a blogomban foglalkozni a kérdéssel.

Első hallásra kissé ijesztőnek hangzik. Másodsorban kíváncsivá is tesz, hogy ki is az, aki netgenerációs? Ismeretek a netről, az eszközök gyakori használóit jelenti, vagy mi a csuda? Ez valami nagyon XXI. századi dolog, aminek már, - mint mindennek általában - vannak előjelei. Mindig is érdekeltek az új, izgalmas dolgok, amiket elsőként felfedezve, kipróbálva, majd elmesélve, másokat is izgalomba hozva, már akár együtt is felfedezhetjük annak rejtelmeit.

Az egyszerű eszközök megtanulása, használata, majd a minőségibb produktum felé való törekvés egyfajta igény. Gyermek korunkban az iskolában való beszélgetések, ami az énekkarban, vagy a játszótéren folytatódott. A nyári táborokban való nyaralás élménye, amikor a postás hozta a levelet, s nem okozott gondot, hogyha valaki nem azonnal válaszolt.

Ma használjuk a könyvtárat, könyvtárosok segítségét is kérjük, de ez kiegészült az internet által kibővült szolgáltatással, különböző programokkal, a digitális írástudás kompetenciájának fejlesztésével. Az információs hatalomban, már előszeretettel használjuk a világháló által nyújtott előnyöket. Egy előadáson hallottam, hogy már kétévente megduplázódik az információ. Ha az internetet leállítanánk, kb. 50 évre lenne szükség, hogy a rajta lévő információt elolvassuk. Ez bizony rengeteg. Ezért szelektálunk. Kérdés, hogy mivel, és hogyan?

Már az általános iskolásoknak rövid idő alatt sikerül elsajátítani az eszközök használatát, akár a power point, vagy zene letöltés, vagy a foto shopban a képretusálás alkalmazását. Ők azok, akiket a kutatók netgenerációsnak hívnak.(Tapscott 2009., vagy Opaschhowski 1999). Nekik az élet szerves részévé vált az internet, és az ahhoz szükséges eszközök használata. Míg az én, illetve a régebb óta fiatalok számára eszköz az internet, valamely feladat elvégzéséhez, esetleg kikapcsolódáshoz használatos.

A fiatalok gyorsan alkalmazkodnak ahhoz a kommunikációhoz, amit diktál a világ, de sajnos úgy látom elfelejtenek együtt lenni, térben, és időben. Együtt időt tölteni, amikor is a kommunikációt a magyar nyelv szépségével együtt tudnának gyakorolni, élvezni, és több érzékszervet kihasználva birtokolni. Igaz, „a világháló összesűríti a valóságélményt” (Csepeli György: Digitális generációk) rövidebb idő is elégséges, hogy bizonyos dolgokat megismerjek, távolságokat leküzdjek.

Az internet lehet, hogy nem mindenkinek van a kezében, vagy otthon, de az biztos, hogy mindenki számára elérhető, hozzáférhető.

A munkaerő piaci igények is azt sugallják, hogy a számítógép, internet, minél szélesebb, és gyakorlott alkalmazott tudását kell tudni, előnyeit, perspektíváit megismerni, szinte elvárás. Aki mindezt tudja, és jól alkalmazza, az felértékelődik.